A Bánat Selyem Sárkányai

A bánat… sokszor egy szürke ködnek látjuk, ami beborít mindent. De mi van, ha nem köd, hanem selyem? Selyemszálakból szőtt, hatalmas sárkányok, amik a lelkünk egén repülnek? Minden egyes szál egy elvesztett pillanat, egy ki nem mondott szó, egy elengedett kéz.

Évekkel ezelőtt egy idős mesterhez fordultam, mert úgy éreztem, a bánat sárkányai már teljesen elborították az eget bennem. Azt mondta: "Ne űzd el őket, gyermekem. Nézd meg a selymüket. Figyeld meg a táncukat."

Először nem értettem. Hogyan lehetne a bánatban bármi szépet találni? De ahogy elkezdtem figyelni, megláttam a sárkányok selymében a múlt emlékeit. Nem csak a fájdalmat, hanem a szeretetet is, ami létrehozta a fájdalmat. A hiányban ott volt a jelenlét ígérete. A bánat mélyén ott rejtőzött a megbocsátás lehetősége, önmagam és mások felé.

Mert a selyem sárkányok nem azért vannak, hogy elpusztítsanak minket. Azért vannak, hogy emlékeztessenek. Emlékeztessenek arra, hogy éltünk, hogy szerettünk, hogy veszítettünk. És hogy a veszteség nem a vég, hanem egy új kezdet, egy új lehetőség a növekedésre, a szeretetre. A selyem sárkányok a szívünk tetoválásai, a múlt tintával írt történetei, amik mindig velünk maradnak. Ne féljünk tőlük. Tanuljunk meg velük repülni.