A Bátorság Citrin Napfénycsókja

A bátorság nem a félelem hiánya, hanem annak elfogadása és a továbblépés képessége. Mint a citrin, ami a napfényt zárja magába, úgy hordozzuk mi is a fényes lehetőséget, hogy a sötétség ellenére is ragyogjunk. Emlékszem, egy eldugott hegyi ösvényen botorkáltam, a köd sűrűn gomolygott körülöttem, szinte elnyelve a tájat. Minden lépésem bizonytalan volt, a félelem szorította a torkomat. Aztán megpillantottam egy apró, sárga virágot, ami a sziklák között nőtt. Valahogy áttörte a sötétséget, és a maga törékeny módján virágzott. Megértettem, hogy a bátorság nem azt jelenti, hogy nincsenek akadályok, hanem hogy képesek vagyunk meglátni a fényt a sötétségben, és továbbmenni, még akkor is, ha remeg a lábunk. A citrin emlékeztet, hogy a bennünk rejlő napfény erősebb, mint a külső körülmények. Minden nap egy új lehetőség a bátorság gyakorlására, egy újabb citrin-napfénycsók, ami segít megtalálni az utunkat a ködben.