A Bátorság Citrin Napfonata

A hajnali köd lassan oszlott, ahogy a Citrin kristályom meleg fénye átjárta a szobát. Ma a bátorságé a főszerep. Nem a hősies, karddal hadonászó bátorságé, hanem a csendes, belső bátorságé, ami ahhoz kell, hogy szembenézzünk a saját árnyainkkal. Mint amikor egy pók félénken elindul a hálóján, pedig bármelyik pillanatban leszakadhat.

Észrevettem, hogy sokszor a legnagyobb félelmeink mögött csupán egy egyszerű kérdés rejtőzik: "Vajon elég jó vagyok?". A válasz pedig mindig ugyanaz kell, hogy legyen: Igen. Elég jó vagyok ahhoz, hogy hibázzak. Elég jó vagyok ahhoz, hogy sebezhető legyek. Elég jó vagyok ahhoz, hogy önmagam legyek, minden tökéletlenségemmel együtt.

Képzeld el, hogy a Napfonat csakrád, a solar plexus-od egy ragyogó, aranyló gömb. Minden egyes lélegzetvétellel egyre erősebbé, egyre hatalmasabbá válik. Ez a bátorság forrása benned. Ne engedd, hogy a félelem elhalványítsa ezt a fényt. Engedd, hogy vezessen téged az utadon, akkor is, ha az út kanyargós és tele van akadályokkal. Hiszen minden egyes akadály egy lehetőség arra, hogy még erősebbé, még ragyogóbbá válj. A bátorság nem a félelem hiánya, hanem a félelem legyőzése minden egyes pillanatban.