A Bátorság Karneol Lángjai

Néha a lélek útja olyan, mint egy sötét erdő. Ösvények tűnnek el, a lombok suttogása félelmet kelt. A félelem árnyéka megbénít, visszatart a lépéstől, ami elvezetne a fényre. Pedig a fény ott van, bennünk. A bátorság nem a félelem hiánya, hanem a döntés, hogy szembenézünk vele. Emlékszem, egy mélypontomon, amikor az újrakezdés gondolata szinte fizikai fájdalmat okozott, egy öregasszonnyal találkoztam a piacon. Apró karneol köveket árult. Mikor kérdeztem tőle, mire valók, csak mosolygott, és azt mondta: "Emlékeztetnek arra, hogy a tűz benned is él. Arra, hogy képes vagy átváltoztatni a félelmet energiává, a sötétséget fénnyé." Megvettem egy követ. Azóta is a zsebemben hordom. Valahányszor elbizonytalanodom, megszorítom. A karneol melegségét érzem a bőrömön, és emlékezem arra, hogy a bátorság nem egy külső erő, hanem egy belső láng, ami arra vár, hogy felélesszük. Hogy merjük táplálni a szeretetünkkel, a hitünkkel, a reményünkkel. És engedjük, hogy vezessen az ismeretlenbe, ahol a legszebb virágok nyílnak.