A Bátorság Karneol Lángjai

A félelem hálója olykor észrevétlenül fonódik körénk, szálai láthatatlanul húzódnak, és rögzítenek a komfortzónánk biztonságosnak hitt falai közé. Tartottam egy régi fényképem a kezemben. Egy gyermekarc nézett vissza rám, tele kíváncsisággal, tele tervekkel. Hol van az a tűz? – kérdeztem magamtól. Hol van az a vakmerőség, amivel az ismeretlenbe vetettem magam, minden egyes új napon? A válasz suttogva érkezett: elfedte a félelem.

És hirtelen megértettem. A bátorság nem a félelem hiánya, hanem a félelem ellenére való cselekvés. Olyan, mint a karneol, mely mély vörös lángokat rejt magában, melyek elégetik a bizonytalanságot és erőt adnak a lépéshez. A félelem nem ellenség, hanem jelzőlámpa. Jelzi, hogy valami fontos felé tartunk, valami felé, ami megváltoztathatja az életünket.

Ma, amikor a félelem ismét kopogtat, nem zárom be az ajtót. Meghallgatom, mit akar mondani, és hálát adok neki a figyelmeztetésért. Aztán mély lélegzetet veszek, és meggyújtom a bennem rejlő karneol lángját. Tudom, hogy nem leszek egyedül ezen az úton. A bátorság ott van mindannyiunkban, csak emlékeznünk kell rá, hogy előhívjuk.