A Bátorság Kék Madarai

A félelem sűrű köde néha olyan vastagon telepszik le a lelkünk tájain, hogy elvakít, és elhiteti velünk, nincsen más út, csak az a keskeny ösvény, amit már ismerünk. Pedig ott, a köd mögött, kék madarak rejtőznek, a bátorság szárnyas hírnökei. Egy apró, elhanyagolt álomkép idézte fel őket bennem. Egy régi vágy, amit a "nem lehetséges" pecsétjével bélyegeztem meg.

Észrevettem, hogy a félelem nem egy gigantikus monstrum, hanem apró, egymásra rakódó kövek halmaza. A "mi lesz, ha..." kérdések szüntelen zúgása, az elutasítástól való rettegés. De mi van, ha a valódi elutasítás az, amit magunkkal teszünk? Amikor nem engedjük szárnyra a kék madarakat?

Elkezdtem lebontani a köveket. Apránként, egy-egy napon egyet. A bátorság nem a félelem hiánya, hanem a félelem ellenére való cselekvés. Ahogy a kék madarak egyre bátrabban röppentek felém, úgy éreztem, a lelkem is kitágul. És megláttam, hogy a köd mögött nem a bukás szakadéka tátong, hanem egy új, ragyogóan kék égbolt. Ott vár rám az a lehetőség, amitől eddig annyira féltem. Az Univerzum sosem bünteti a bátorságot, csupán megajándékozza azt, aki meri önmaga lenni.