A Bátorság Lazúrkék Szikrái

A komfortzóna bársonyos fala hívogató, de a lélek sosem virágzik a biztonság szűk terében. Olyan ez, mint a régi, kopott fotel – kényelmes, de már rég nem szolgálja a fejlődésünket. Észrevettem, hogy hajlamos vagyok elkerülni azokat a helyzeteket, ahol a szívem a torkomban dobog. Féltelek a kudarctól, a megítéléstől, a változástól, mindentől ami kibillent a megszokott kerékvágásból.

Azonban a kozmosz nem tűri a tétlenséget. Az univerzum energiái áramlanak, lüktetnek, állandó mozgásban vannak. A csillagok tánca emlékeztet arra, hogy az élet maga is egy örökös átalakulás. A Hold, hol teljessé válik, hol eltűnik az égen, hogy aztán újra megszülethessen. Én miért tartanék hát fogva egy állóképet, amikor a sors egy egész filmet tartogat számomra?

A félelem hangja erős, de a bátorság magvai bennünk szunnyadnak. Ezeket a lazúrkék szikrákat kell felébresztenünk. Nem a vakmerőségről van szó, hanem a belső erő megtalálásáról, ami segít elindulni az ismeretlen felé. Minden apró lépés, minden kimondott szó, minden vállalt kockázat közelebb visz önmagunkhoz. Engedd meg magadnak, hogy hibázz, hogy ess, hogy újra felállj. Mert a sebek hegekké válnak, a hegek pedig emlékeztetnek az utadra, a bátorságodra. A lélek pedig hálás lesz minden egyes lazúrkék szikráért, ami utat mutat a sötétségben.