A Bátorság Napfonat Aranya

Éreztem, ahogy a Napfonatom körül összesűrűsödik valami. Nem félelem volt, nem is kétség, inkább egyfajta bénító tehetetlenség. Mintha láthatatlan kötelek húznának vissza, mikor egy új ösvényre szeretnék lépni. Egy barátom, egy bölcs asztrológus azt mondta, épp a Chironom táncol a Kos jegyében, és ez felszínre hozhatja a régi sebeket, a bátorságunkkal kapcsolatos félelmeinket.

Elgondolkodtam. Mi is az a bátorság? Nem a félelem hiánya, hanem a félelem ellenére való cselekvés. Olyan, mint egy aprócska, belülről izzó napfonat, melynek fényét néha árnyék borítja. Egy idős mester egyszer egy történetet mesélt egy apró kolibriről, aki egy hatalmas erdőtüzet próbált eloltani. A többi állat kinevette, mondván, mit ér az ő pici csőrenyi víz a lángok tengerében. De a kolibri csak annyit válaszolt: "Én azt teszem, ami tőlem telik."

Ekkor értettem meg. Nem kell hősnek lennem, nem kell legyőznöm minden félelmet egy csapásra. Elég, ha a következő lépést megteszem. Ha a Napfonatom apró arany szálát elkezdem fonni, a félelem árnyéka pedig lassan eloszlik. A bátorság nem egy hirtelen fellángolás, hanem egy folyamatos, kitartó munka. Minden egyes kis lépés közelebb visz ahhoz, hogy az igazi önvalóm ragyogjon. És talán, csak talán, az én aprócska bátorságom is szikrát gyújthat mások szívében.