A Bátorság Napsárga Pillanatai

A tegnapi nap az asztrológiai házamban a Mars bolygó tüzes energiáit tükrözte. Általában óvakodom az ilyen napoktól, mert hajlamos vagyok ilyenkor elkerülni a konfliktust, visszahúzódni a komfortzónámba. Féltem a kirobbanó energiáktól, a lehetséges sérelmektől. De tegnap, sétálva a napfényben, egy apró, sárga pillangó szállt az utamba. Megálltam, és néztem, ahogy a szárnyával szinte dacol a széllel, mégis kitartóan halad előre.

Ekkor ráébredtem: a bátorság nem azt jelenti, hogy sosem félünk. A bátorság azt jelenti, hogy a félelem ellenére is lépünk. Hogy beengedjük a napot a szívünkbe, még akkor is, ha viharfelhők gyülekeznek felettünk. Ez nem feltétlenül drámai hőstettet jelent, hanem sokkal inkább a mindennapokban megélt apró döntéseket. Megszólalni, amikor a bensőnk igazságot kíván. Vállalni a sebezhetőséget egy szeretett személlyel. Elindulni egy új úton, még akkor is, ha nem látjuk a végét.

A kis pillangó, ez a napsárga lélek, emlékeztetett arra, hogy a bátorság nem valami, ami kívülről érkezik. Benne van, a legmélyebb magunkban, csak rá kell találnunk a fényre, amely táplálja. És ha ez a kis teremtmény képes rá, akkor én is. Akkor mi is.