A Bátorság Sárga Napfonata

A bátorság nem a félelem hiánya, hanem a félelem feletti győzelem – mondják. Én azt hiszem, ennél sokkal többről van szó. A bátorság a bennünk szunnyadó napfonatunk aranyló felébredése, egy belső tűz, ami akkor lobban fel, amikor a sötétség a legvastagabb. Emlékszem egy álomra. Egy hatalmas, kietlen síkságon álltam, felettem vészjósló, lila felhők tornyosultak. Féltem, persze, ki ne félne? De ahogy a félelem hullámai átcsaptak rajtam, éreztem, hogy a hasamban, a napfonatomnál valami forrni kezd. Először csak egy halvány, remegő fény volt, mint egy gyertya lángja a szélben. De ahogy elfogadtam a félelmet, ahogy nem próbáltam elmenekülni előle, a fény egyre erősödött. Arannyá változott, vibráló, meleg arannyá, ami szétáradt a testemben, elűzve a dermesztő hideget. És akkor megértettem. A bátorság nem valami külső erő, ami megment minket. Hanem egy belső forrás, amit mi magunk táplálunk a félelmeink elfogadásával. A bátorság a napfonatunk sárga lángja, ami mindig ott van, csak néha elfelejtjük felébreszteni. Amikor legközelebb félsz, emlékezz erre az aranyló fényre. Érezd, ahogy átjár, megerősít és vezérel. Mert a bátorság nem a vakmerőség, hanem a tudatos választás, hogy a szeretet és a fény útját választjuk, még akkor is, ha az út tele van árnyékkal. A bátorság a mi igazságunk, a mi napfonatunk.