A Belátás Kék Jáspis Köve

A belátás nem a bölcsesség csúcsa, inkább egy aprócska kő, egy kék jáspis, amit a tudatlanság sötét barlangjában találunk. Sokáig azt hittem, a változás a lényeg, a folytonos újrateremtés. Hajszoltam a jövőt, miközben a jelen szürke falakká sűrűsödött körülöttem. Aztán egy nap, mikor épp a saját tökéletlenségem felett keseregtem, megbotlottam. Nem szó szerint, persze. Inkább belül zökkent ki valami. Ráeszméltem, hogy a tökéletesség hajszolása épp az, ami megakadályoz abban, hogy meglássam a szépséget abban, ami van. A jelen pillanatban, a saját gyarlóságomban, a körülöttem lévő világ tökéletlen, mégis gyönyörű harmóniájában. Ez a belátás nem hozott azonnali megoldást, nem varázsolta el a problémáimat. Viszont adott egy új perspektívát, egy kék jáspis követ, ami segít meglátni a fényt a sötétben, a lehetőséget a nehézségben, a növekedést a fájdalomban. Azóta is velem van ez a kő. Emlékeztet, hogy nem kell mindent megváltoztatnom, néha elég csak másképp látnom. És ez a "másképp látás" maga a varázslat.