A Belénk Írott Válaszok Kertje

Vajon hány alkalommal kerestük kívül, ami bennünk várt? Szaladgáltunk útvesztőkben, kutattunk suttogó szavak után, gyűjtöttünk idegen bölcsességeket, miközben a legigazabb válaszok a szívünk mélyén pihentek, mint elültetett magok. Azt hisszük, a megoldásokat a nagy könyvekben, a guruk tanításában vagy a csillagok rejtélyes üzeneteiben találjuk meg, pedig a lelkünk a legősibb könyvtár, tele a saját, egyedi kódexünkkel. Gondoljunk csak arra, amikor egy nehéz döntés előtt állunk. Megkérdezünk mindenkit, mérlegelünk minden lehetséges külső tényezőt, elemezzük a pro és kontra érveket, de valahol legbelül, egy csendes zugban már tudjuk a választ. Az a belső sugallat, az a finom rezdülés, ami oly sokszor elnyomunk a racionális érvek súlya alatt, az a mi igazi iránytűnk. Talán a Hold állása, vagy egy éppen aktuális bolygóállás – mondjuk egy Jupiter-Szaturnusz szextil – felerősíti ezt a belső hangot, és hirtelen világosabbá válik, amit addig csak homályosan érzékeltünk. De még ekkor is, a felismerés forrása bennünk van. Engedjük, hogy a lelkünk kertje virágba boruljon, hagyjuk, hogy a belénk ültetett válaszok rügyezzenek. Ne féljünk megállni, befelé figyelni, mert a csendben felerősödnek azok a suttogások, amik a helyes útra terelnek. Az igazi bölcsesség nem a megszerzett tudásban rejlik, hanem abban a képességben, hogy halljuk és tiszteljük a saját belső igazságunkat.