A Belénk Írt Idő Ritmusai

Vajon észrevesszük-e valaha, hogyan táncol bennünk az idő? Nem captató múlásként, hanem egyfajta belső, kozmikus óraként, ami pontosan jelzi, mikor vagyunk készen egy új felismerésre, egy elengedésre, vagy épp egy mélyebb kapcsolódásra. Gyakran erőszakoljuk magunkra a változást, sürgetjük a gyógyulást, vagy épp tagadjuk a természetes ütemet, amiben a lélek fejlődik. Pedig minden sejtünk, minden rezdülésünk hordozza a maga sajátos tempóját. Épp úgy, ahogy a Hold ciklikusan változik az égen, vagy ahogy a Jupiter megteszi hosszú útját a zodiákusban, mi is köröket írunk, spirálisan emelkedve. Előfordul, hogy egy életszakasz szinte "vár" ránk, hogy benőjünk a hozzátartozó feladatokba, hogy megérjenek bennünk azok a tulajdonságok, amelyek elengedhetetlenek a továbblépéshez. Van, hogy a türelmetlenség a legnagyobb ellenségünk, mert az isteni időzítés sokszor nem egyezik a földi elvárásainkkal. De ha megtanulunk a szívünkre figyelni, és hagyni, hogy az belső ritmusok vezessenek, akkor rátalálunk arra a szent nyugalomra, amelyben a fejlődés a legtermészetesebben bontakozik ki. A lélek tudja a maga idejét, csak hagyni kell, hogy suttogjon, és mi figyeljünk rá.