A Belénk Ültetett Kétség Magjai

Vajon hány alkalommal érezted már, hogy egy mély, belső hang, a tiszta intuíció hangja, suttogja a helyes utat, mégis megrekedtél a "vajon" és a "mi van, ha" kérdések mocsarában? A kétség, ez a hívatlan vendég, sokszor úgy lopakodik be az életünkbe, mint az őszi köd, elhomályosítva a látásunkat, eltakarva a tiszta eget. Nem egy külső ellenség, sokkal inkább egy finom rezgés, mely a saját gondolataink talajában gyökerezik, és csendesen növekedve szövődik bele a döntéseinkbe. Ez a belső kétely nem öröktől fogva bennünk lakozik, hanem magvetéssel kerül be. Egy elkapott szó, egy kritikus pillantás, egy múltbéli kudarc élménye – mind-mind lehetnek azok a apró magok, melyekből kifejlődik ez az árnyék. Pedig a lélek, a valódi önvalónk, mindig a tisztaságra és az igazságra törekszik. Képesek vagyunk felismerni a bennünk rejlő erőt, azokat a képességeket, amelyekkel túlszárnyalhatjuk a saját korlátainkat, ha nem hagyjuk, hogy a kétség fagyos szele befagyassza a belső napunkat. Merjünk bízni abban, amit a szívünk súg, még akkor is, ha az elme ezerrel zúgja a "nem biztos" kórusát. Az igazi spirituális út nem a tökéletes bizonyosság útja, hanem a hit és a bizalom ösvénye, melyet a kétség ködén át, lépésről lépésre fedezünk fel, megvilágítva saját belső fényünkkel.