A Belső Égtáj Csendes Iránytűje

Tudjátok, sokszor bolyongunk, mint hajók a nyílt tengeren, amikor az iránytű elromlott, vagy épp sosem tanultuk meg leolvasni. Keressük a partot, a biztonságot, azt a bizonyos "helyes utat", amit a külvilág, a társadalom, vagy épp a múltunk súg. Pedig a legpontosabb iránytű bennünk lakozik, a szívünk mélyén, ott, ahol a Lélek suttogja a maga igazságát. Ez az iránytű nem a mágneses északi pólus felé mutat, hanem a belső Égtáj felé, arra, ami valóban a mi utunk, a mi fejlődésünk szolgálja.

Hányszor hallottam már magamtól is a mondatot: "Nem tudom, mit akarok." Mintha a válasz valami hatalmas, külső titok lenne, amit fel kell fejteni. Pedig nem. A Lélek sosem felejt, mi az, ami táplálja, mi az, ami valójában boldogsággal tölti el. Csak a zaj, a félelmek, az elvárások rétegei borítják be ezt a tiszta tudást. Amikor leülünk csendben, lehunyjuk a szemünket, és figyelünk a lélegzetünkre, mintha egy mély kút vizét kavarnánk fel, és hagyjuk, hogy leülepedjenek a zavaros gondolatok. Akkor, abban a csendben, hallhatjuk meg a Lélek finom rezdüléseit. Lehet, hogy nem szavak formájában érkezik a válasz, hanem egy érzésként, egy belső bizonyosságként, egy hirtelen, tiszta felismerésként.

Mintha minden bolygó, minden égitest a saját pályáján mozogna, mi is egyedi ritmussal és egyedi iránnyal rendelkezünk. Néha a Kos ereje tör ránk, cselekvésre ösztönözve, máskor a Halak álmodozása hívja a lelkünket. De a legfontosabb, hogy ezeket a külső hatásokat a belső iránytűnkön keresztül szűrjük meg. Ne engedjük, hogy a külső zajok elnémítsák a Lélek suttogását, mert az, ami valóban igaz, az, ami valóban a miénk, csakis bennünk található. Ah