A Belső Máglya Parazsa

Vajon hányan ismerik fel azt a finom, szinte észrevétlen mozdulatot, amikor egy-egy régóta dédelgetett, láthatatlan vágy parázsa elkezd pislákolni a lélek mélyén? Nem a lángoló, mindent elsöprő tűzre gondolok, ami azonnali cselekvést sürget, hanem arra a halk, meleg fényre, ami az elengedett, vagy épp még meg nem értett remények hamuja alól szűrődik fel. Mintha a kozmikus akarat finoman súgna, hogy vannak álmok, melyek nem múlnak el csupán azért, mert a jelenlegi valóságunkban nincs számukra hely.

Éltem már át számtalanszor, ahogy a racionális elme elhessegette a szív halk suttogását, mondván, túl késő, túl bonyolult, vagy épp túl messze van ahhoz, hogy valóra váljon. De a lélek, mint egy bölcs őrangyal, nem adja fel. Vár. Várja, hogy a csillagok együttállása kedvezőbb legyen, hogy a belső tér táguljon, és hogy az emberi akarat meghajoljon a magasabb rendű inspiráció előtt.

A mostani holdállás, mely a Halak álmodozó energiáit hozza felszínre, különösen érzékennyé tesz minket ezekre a halk üzenetekre. A fátyolos, intuitív energiák segítik elő, hogy az elfojtott vágyak, a valaha dédelgetett célok finom parazsa ismét izzani kezdjen. Nem kell azonnal cselekedni, de figyelni érdemes. Érezni, ahogy a melegség lassan szétárad a mellkasban, felébresztve a régi ígéretek emlékét. Lehet, hogy egy rég elfeledett alkotói szenvedély, egy elhagyott tanulmány, vagy egy soha ki nem mondott érzés kap újra esélyt. Ne fojtsuk el ezt az apró fényt! Engedjük, hogy a parázs újra lobbanjon, hiszen ki tudja, milyen csodálatos új tüzeket gyújt majd a lelkünkben. Lehet, hogy épp ez a belső máglya parazsa mutatja az utat a következő lépéshez, a következő léleksíkos úthoz, ami valójában mindig is ott várt ránk.