A Belső Tükör Homályos Fátyla

Ma reggel egy pillanatra elkapott a pillanat, amikor a konyhai ablakon át a fák koronái táncoltak a szélben, és egy gondolat suhant át rajtam. Oly sokszor keressük a válaszokat kint, a világ zajában, a mások szavaiban, a könyvek lapjain, holott a legmélyebb igazságok bent rejtőznek. Évekig küzdöttem azzal az érzéssel, hogy valami hiányzik belőlem, valami tökéletlen, valami, amit pótolnom kell. Keresgéltem a tökéletes kapcsolatot, a hibátlan karriert, a gondtalan életet, abban a hitben, hogy ezek majd beteljesítenek. Mindezt mintha egy homályos tükrön keresztül néztem volna, ahol a saját arcom torzult, elmosódott, és a külvilág tükröződései is zavarosak voltak. Ez a homály nem más volt, mint a saját bizonytalanságom fátyla, az a téves meggyőződés, hogy nem vagyok elég. A horoszkópom gyakran utalt arra, hogy hajlamos vagyok elveszni a részletekben és elfelejteni az egészet, a saját magam egészét. És lám, valóban, oly sok apró hibát, vélt hiányosságot láttam, hogy eltakartam vele a ragyogó, egész valóm. Időbe telt, míg rájöttem, hogy nem a külső világ a megoldás, hanem a tükör tisztítása. Ez a tisztítás a befelé fordulás csendjében kezdődött, ahol lehámoztam magamról a félelmeket, a megfelelési vágyat, a saját magamra vetített kritikákat. Rájöttem, hogy a "hiány" sosem létezett, csak a félreértés fátyla takarta el a teljességet. Ma már tudom, a belső tükör a legigazabb útmutató, és a tisztán látás képessége bennünk lakozik. Csak el kell engedni a homályt, és hagyni, hogy a fény átragyogjon.