A Birtoklás Sivatagi Délibábja

A sivatag perzselő homokja fojtogatja a lelket. A birtoklás, ez a csábító délibáb, oázist ígér, hűs vizet, árnyékot. Megszerezzük, birtokoljuk a másikat, a tárgyat, az elismerést. És mi történik? A homok még forróbban éget, a víz elpárolog, az árnyék elillan. Mert a birtoklás nem beteljesít, hanem rabságba ejt. Gondoljunk csak a szülőre, aki foggal-körömmel ragaszkodik a gyermekéhez, nem engedi felnőni, nem engedi saját útjára indulni. Vagy a szerelmesre, aki féltékenységgel fojtogatja a partnerét, elfelejtve, hogy a szabadság a szerelem legszebb ajándéka. A birtoklás vágya a félelem gyermeke, a félelem pedig a szeretet hiányából táplálkozik. Engedjük el a homokot, engedjük el a vágyat, és meglátjuk, hogy a valódi oázis bennünk rejlik, a szívünk végtelen szeretetében. A sivatag nem ellenség, hanem lehetőség, a lehetőség, hogy megtaláljuk a bennünk rejlő forrást, a forrást, mely soha nem apad ki. A birtoklás illúziója helyett válasszuk a feltétel nélküli szeretet szabadságát.