A Bizalom Aranyfonál Hídja

Oly sokszor érezzük magunkat egy szakadék szélén, ahol a két oldal közt a bizalom hídjának kellene ívelnie. De a szél fúj, a mélység hívogat, és a félelem arasznyira zsugorítja a hitünket. Emlékszem, egy régi mester egyszer azt mondta: "A bizalom nem a vakság gyümölcse, hanem a látásé. Látni a jót a másikban, még akkor is, ha a sötétség fátyla borítja." Nehéz, tudom. Amikor a múlt árnyai kísértenek, amikor a sebek még frissek, a bizalom olyan, mint egy vékony aranyfonál, amit a szél könnyen elszakíthat. De gondolj a Napra, mely minden reggel újra felkel, bizalmat szavazva a világnak, hogy érdemes létezni. Gondolj a virágra, mely a legkeményebb talajból is utat tör magának, bízva a fényben. A bizalom nem naivitás. A bizalom választás. Választás arra, hogy a jót feltételezzük, hogy adjunk egy esélyt, hogy építsünk. Még ha a híd néha meginog is, a szeretet aranyfonalai összetartják. És ha a híd egyszer összeomlik, ne feledd: a bizalom építésének képessége mindig velünk marad.