A Bizalom Borostyán Hídjai

Oly sokszor érezzük, hogy a bizalom egy törékeny üvegből épült torony, mely bármely pillanatban porrá zúzódhat egyetlen helytelen lépéstől. Pedig a valódi bizalom nem ilyen. Nem törékeny, hanem rugalmas, mint a borostyán indái, melyek szívósan kapaszkodnak, átívelnek szakadékokon, és összekötnek két, különben elérhetetlen pontot.

Emlékszem egy régi kertre, ahol egy mély árok húzódott a virágoskert és a gyümölcsös között. Az emberek eleinte kerülgették, messze ívben, mert féltek az árokba esni. Aztán egy nap valaki elültetett egy borostyánt a két oldalon. Lassan, türelmesen, a borostyán elkezdett növekedni, áthidalni a szakadékot. Először csak vékony indák, majd egyre vastagabbak, erősebbek. Végül a borostyán hidat alkotott, melyen az emberek át tudtak sétálni a virágoskertből a gyümölcsösbe, és fordítva.

A bizalom is ilyen. Nem azonnal épül, hanem apró gesztusokból, szavakból, tettekből, melyek idővel erős, szívós hidakká válnak. Ha pedig egy híd megsérül, nem kell azonnal lerombolni az egészet. Elég lehet megjavítani, megerősíteni az indákat, hogy újra biztonságosan átkelhessünk rajta. Ne féljünk bizalmat építeni, mert a borostyán hídjai összekötnek bennünket önmagunkkal és a világgal.