A Bizalom Borostyán Szárnya

Milyen nehéz is átadni magunkat az ismeretlennek, rábízni magunkat egy láthatatlan erőre! Pedig a bizalom nem más, mint a szívünkbe ültetett mag, amely napfényt és esőt kíván, hogy gyökereket eresszen, majd virágba boruljon. Emlékszem egy régi történetre, egy lepkéről, aki nem merte elengedni a hernyó lét biztonságát. Pedig érezte, hogy valami hívja, valami több vár rá. Félt a mélységtől, a zuhanástól, attól, hogy nem lesz elég erős a szárnycsapásaihoz. Ám a természet törvénye nem tűr halogatást. Egy nap a gubója megrepedt, és a pillangónak választania kellett: vagy ragaszkodik a múlthoz, vagy kitárja szárnyait a jövőnek. Eleinte gyengék voltak a szárnyai, alig bírták a súlyát. De ahogy engedte, hogy a szél vezesse, ahogy bízott a saját ösztöneiben, úgy erősödtek meg a szárnyai, és úgy tanult meg repülni. A bizalom nem azt jelenti, hogy vakon kell hinnünk mindenkiben és mindenben. A bizalom azt jelenti, hogy hiszünk magunkban, a saját intuíciónkban, és abban, hogy a világ, még ha néha ijesztőnek is tűnik, végső soron a javunkat szolgálja. Engedd el a félelmet, és merd kinyitni a szíved a lehetőségek előtt!