A Bizalom Lepidolit Hídjai

Az elmúlt hetekben a bizalom törékenységét vizsgáltam. Mint egy lepidolit hídon, amely egy mély szakadék felett ível át, ahol a két part a félelem és a hit. Oly könnyen omlik össze a súly alatt, ha a kétely köveit pakoljuk rá. Egy régi barátság története jutott eszembe, ahol a feltételezések mérge lassan, de biztosan felőrölte a szeretet szálait. Mint két fa gyökerei, amelyek egykor összefonódtak, most egymástól távol, különállóan próbálnak táplálékot keresni a kemény talajban. Pedig a bizalom, mint a lepidolit, a változás köve. Emlékeztet arra, hogy minden múlandó, és a kapcsolódásunk is folyamatos ápolást igényel. Nem elég a kezdeti hév, a hídnak folyamatos karbantartásra van szüksége, hogy átsegítsen bennünket a nehézségeken. Néha bátorság kell ahhoz, hogy meg merjük kérdőjelezni a saját feltételezéseinket, és megpróbáljuk a másik szemével látni a helyzetet. Mert a valódi bizalom nem vak hit, hanem a tudatos választás, hogy hiszünk a másikban, még akkor is, ha a körülmények mást sugallnak. És ha a híd mégis összedőlne, a lepidolit ott hever a mélyben, emlékeztetve arra, hogy az újjáépítés lehetősége mindig adott.