A Bizalom Lila Akvamarin Pillangói

Érzem, ahogy a szívcsakrám finoman lüktet, mint egy frissen keltett pillangó szárnya. A bizalom – oly törékeny, mégis oly erőteljes virág. Sokáig sötét kertben neveltem, a kétely bozótjai közt rejtőzve. Folyton vizsgáltam, vajon elég erős-e a szára, bírja-e a szelet, nem törik-e derékba az első fagy. Pedig a bizalom nem a viharok ellenálló képessége, hanem a napfény szeretetteljes ölelése. Egy nap, egy idegen megosztotta velem a maga kertjének titkát: a bizalom nem a tökéletesség talaján terem, hanem a sebek helyén. Ahol egykor a csalódás égetett sebeket, ott most apró, lila akvamarin pillangók kelnek ki, és szirmokká változnak. Minden egyes kis pillangó egy-egy új esély, egy új látószög, egy új felismerés: a bizalom nem vak hit, hanem tudatos választás. Választás, hogy beengedem a fényt, még akkor is, ha árnyak leselkednek a sarkon. Választás, hogy hiszek az emberekben, még akkor is, ha korábban csalódtam. Mert a bizalom nem csak a másiknak szól, hanem legfőképp önmagamnak. A bizalom a kulcs, ami kinyitja a szívemet a szeretet végtelen óceánjára.