A Bizalom Opálfényű Pillangószárnya

Ma a bizalom törékeny szépségéről gondolkodom. Olyan, mint egy opálfényű pillangószárny, mely a legkisebb fuvallatra is meginoghat. Emlékszem, évekkel ezelőtt, egy nehéz időszakban, találkoztam egy idős asszonnyal egy eldugott kis kávézóban. Alig ismertem, mégis, valamiért megnyíltam előtte, elmeséltem a félelmeimet, a kétségeimet. Ő csupán hallgatott, majd a végén szelíden megfogta a kezem, és azt mondta: "Hidd el, a dolgok alakulni fognak. Néha csak engedni kell, hogy a szív irányítson." Akkor nem értettem, mit jelent ez pontosan. De a szavai elültettek bennem egy magot, a bizalom magját. Lassan rájöttem, hogy a bizalom nem azt jelenti, hogy naivan hiszünk mindenkinek, hanem azt, hogy hiszünk önmagunkban, a belső iránytűnkben, az Univerzum bölcsességében. Hogy elfogadjuk, hogy néha fájdalmas leckék jönnek, de ezek mind a növekedésünket szolgálják. A bizalom az a bátorság, hogy kitárjuk a szívünket, még akkor is, ha korábban már megsebeztek. Olyan, mint a napfény, mely áttör a felhőkön, és beragyogja a legmélyebb árnyékokat is. Ma azt kívánom, hogy mindannyian találjunk rá erre a belső fényre, erre az opálfényű pillangószárnyra, mely a szívünkben rejtőzik.