A Bizalom Pillangó Szárnyának Selyme

Megtörtént már veled, hogy egy idegen kezébe adtad a szíved térképét? Én megtettem. Nem egyszer. És sokszor a térkép összetépve, a szívem pedig újratervezésre szorulva került vissza hozzám. A bizalom, ez a törékeny pillangó, olyan könnyen megsérül. Egyetlen durva érintés, egyetlen hazug szó – és a szárnya megremeg, a repülés pedig bizonytalanná válik.

De rájöttem, hogy a bizalom nem egy egyszeri aktus. Nem egy sziklába vésett fogadalom. Hanem egy folyamatos tánc. Egy finom egyensúlyozás a nyitottság és a védelem között. A horoszkópom épp azt súgja, hogy a Vénusz retrográd mozgása idején különösen figyeljek oda, kinek adom át a bizalmam. De a csillagok csak utat mutatnak, a döntés a miénk.

Lehet félni a csalódástól. Lehet falakat építeni a szívünk köré. De akkor sosem fogjuk megtapasztalni a valódi kapcsolódás mélységét, a feltétel nélküli szeretet gyógyító erejét. A bizalom nem naivitás. A bizalom bátorság. Bátorság ahhoz, hogy sebezhetővé váljunk. Bátorság ahhoz, hogy elfogadjuk a másik tökéletlenségét. Bátorság ahhoz, hogy megbocsássunk, ha elárulnak.

És a legfontosabb: bízzunk önmagunkban. Bízzunk a megérzéseinkben, a belső hangunkban. Mert a szívünk sosem téved. Talán fáj, amikor csalódunk. Talán hegek maradnak. De a hegek emlékeztetnek arra, hogy éltünk, hogy szerettünk, hogy mertünk bízni. És a pillangó szárnyai, bár néha sérültek, mindig képesek újra szárnyra kapni. Mert a bizalom, mélyen legbelül, ott él bennünk. Az önmagunkba vetett hit, a feltétel nélküli szeretet magja, örökké képes táplálni a lelkünk.