A Bizalom Rózsakvarc Kapuja

Olyan sokszor zártam be magam, féltve a szívem a csalódástól. Felhúztam magas falakat, áthatolhatatlan erődöt emelve magam köré, azt hittem, ezzel megóvhatom magam a fájdalomtól. De a falak nemcsak a fájdalmat tartották távol, hanem a szeretetet, a bizalmat, a kapcsolatot is. Észrevettem, hogy egyre magányosabb vagyok a saját, gondosan felépített börtönömben. Aztán egy nap, séta közben, megpillantottam egy apró rózsakvarc követ az ösvényen. Felvettem, a kezembe szorítottam, és éreztem, ahogy a melegsége lassan feloldja a szívem körüli jeget. Mintha egy láthatatlan kulcs illeszkedett volna a falaimon lévő kapukhoz. Megértettem, hogy a sebezhetőség nem gyengeség, hanem éppen ellenkezőleg, a legnagyobb erő. A bizalom nem vak hit, hanem egy tudatos döntés, egy kockázat, aminek a jutalma a valódi kapcsolódás. Most már tudom, hogy a rózsakvarc kapuja mindig nyitva áll, csak nekem kell elég bátornak lennem ahhoz, hogy átlépjek rajta.