A Bizalom Türkiz Madarai

A bizalom... oly törékeny, mint a türkiz szárnyú madár, mely egyetlen kézmozdulattól is riadtan száll tova. Pedig milyen édes a fészkében megbújni, a biztonság melegében szárba szökni! Én sokáig építettem magam köré falakat, tartottam rettegve távol mindenkit, aki közel mert jönni. Azt hittem, ez a védelem, pedig valójában csak egy aranyozott kalitka volt, melyben a lelkem vergődött. Aztán egy nap, egy idegen szemében megláttam a türkiz madarakat. Nem követelték, nem kényszerítették, csak ott repdestek, kínálva a lehetőségét, hogy én is szárnyra keljek. Nehéz volt elhinni, hogy nem akarják elrabolni, nem akarják bezárni. De a ragyogásuk, a szabadságuk vonzott. Lassan, tétován nyitottam meg a kalitka ajtaját, és kiléptem. Persze, volt zuhanás, volt fájdalom, de minden egyes alkalommal akadt egy türkiz szárny, mely megtámasztott, mely emlékeztetett, hogy nem vagyok egyedül. Most már tudom, a bizalom nem vakság, hanem bátorság. Bátorság ahhoz, hogy sebezhetővé váljak, hogy beengedjek másokat a szívembe, és hogy merjek hinni abban, hogy a legtöbb ember igenis jót akar. És ha néha mégis becsapnak, akkor is tudom, hogy a türkiz madarak ott lesznek, hogy újra szárnyra emeljenek.