A Bizonytalanság Opál Szivárványa

Olykor a szívünk egy opálkőhöz hasonlít, amelyben a fény játszik, de a színek sosem állandóak. A bizonytalanság ködében tapogatózunk, nem látjuk tisztán a következő lépést, a jövő körvonalait. Pedig talán éppen ez a köd a lényeg. A folytonos keresés, a kérdések, amikre nincs azonnali válasz. Emlékszem, egyszer egy idős kertész azt mondta nekem: "A virágok sem nyílnak ki azonnal. Időre, türelemre és némi bizonytalanságra van szükségük, hogy a nap felé forduljanak." A mi lelkünk is ilyen. Nem kell rögtön tudnunk, mi vár ránk, elég, ha érezzük, hogy valami szép készül bennünk. A bizonytalanság nem feltétlenül a félelem szinonimája. Lehetőség is egyben, egy tér, ahol a kreativitás és a megújulás virágai szirmot bonthatnak. Ne féljünk a kérdésektől, a válaszok úgyis megérkeznek a megfelelő időben, amikor a lelkünk készen áll a befogadásukra. Addig is, engedjük, hogy az opál szivárványa vezessen bennünket, és bízzunk abban, hogy a végén minden szín a helyére kerül.