A Bűntudat Kékre Festett Ketrece

A bűntudat… milyen alattomos mester is ő. Kékre festett ketrec, amelyben rabként vergődünk, pedig a kulcs rég a zsebünkben lapul. Egy távoli éjszakán, mikor a Hold épp a Skorpió jegyében időzött, álmodtam. Egy hatalmas, kékre mázolt kalitkába zártak, a rácsok között keserű könnyek csordogáltak. Próbáltam törni-zúzni, de a rácsok csak vastagabbnak tűntek, minél hevesebben küzdöttem. Aztán egy apró, fényes madár szállt a vállamra, s csicsergésével elárulta: a kulcs a szívemben van, elrejtve a megbánás sötét zugaiban.

Ébredésem után ráébredtem, hogy a bűntudat nem büntetés, hanem egy lehetőség. Lehetőség a növekedésre, a változásra, a jobbá válásra. Ahelyett, hogy a múlt árnyékában kuporognánk, nézzünk szembe tetteinkkel, tanuljunk belőlük, és bocsássunk meg magunknak. Engedjük el a kékre festett ketrec rácsait, és repüljünk szabadon a napfény felé. Hiszen a lélek gyógyulásának ez a legszebb útja. Nem a tökéletesség a cél, hanem a fejlődés, a tudatos jelenlét és a szívből jövő szeretet. A kék ketrec lebontásával nemcsak magunkat szabadítjuk fel, hanem teret engedünk a fénynek, hogy beragyoghassa az egész világot.