A Büszkeség Jáspis Vörös Falai

A büszkeség. Nem az az egészséges önbecsülés, mely a szívből fakad, hanem az a rideg, jáspis vörös fal, melyet magunk köré emelünk, hogy ne lássák a sebezhetőségünket. Mintha egy ódon várban élnénk, gyönyörűnek tűnő falakkal, melyek valójában a szabadságunkat zárják be. Egy nap, egy öreg bölcs érkezett a vár kapujához. Nem karddal, sem ékesszólással, csupán egy egyszerű virággal a kezében. A virág, egy törékeny hóvirág volt, mely éppen kibújt a hó alól. A bölcs, a várúrnak nyújtotta a virágot, és annyit mondott: "Nézd meg a törékenység szépségét." A várúr, aki addig csak a hatalmat és a látszatot látta, elmerengett. Ahogy nézte a hóvirágot, megértette, hogy a valódi erő nem a falakban rejlik, hanem a törékenység elfogadásában. A jáspis vörös falak lassan repedezni kezdtek, és a szív végre újra lélegezni tudott. Elfogadta a sebezhetőségét, és meglátta, hogy az a valódi önazonosságához vezet. A büszkeség helyét átvette a szeretet és a megértés.