A Büszkeség Rubin Falai

A hegytetőn állt egy magányos rubinpalota. Nem volt kapuja, csak sima, vérvörös falak, melyek visszatükrözték a naplementét. Bent egy király trónolt, akinek a szíve is rubinból volt. Hatalmas volt, büszke, és sosem engedett senkit a közelébe. Hitt abban, hogy a sebezhetőség gyengeség, a függőség pedig rabság. Egy nap egy vándor érkezett a palotához, kezében egyetlen apró virággal. Nem akart bejutni, csak letérdelt a falak elé és elültette a virágot. A király kinevette. Azt mondta, semmi sem nőhet rubinon. De a vándor minden nap visszatért, öntözte a virágot a könnyeivel és énekelte a remény dalait. És láss csodát, a rubinfalak repedezni kezdtek. A virág gyökerei átjárták a köveket, feltárva a király elfeledett szívének lágyabb részeit. A király, aki sosem akart gyengének látszani, rádöbbent, hogy a valódi erő az önmagunk elfogadásában rejlik, a sebezhetőség pedig a legnagyobb bátorság próbája. A rubinpalota leomlott, és helyén egy gyönyörű kert virágzott. A király pedig, immár a kertésze lett, megtanulta, hogy a szeretet a legértékesebb kincs, amiért érdemes lemondani a büszkeségről.