A Cél Jade Labirintusa

Elvesztem a Cél Jade Labirintusában. Falai a vágyaimból épültek, folyosói a képzeteim szövevényéből. Kezdetben a csillogásuk vonzott, az illúziójuk magával ragadott. Minden kanyarban a tökéletes eredmény ígéretét láttam, a gyors siker reményét dédelgettem. Kapkodtam, rohantam, nem figyeltem a Jade hűvös érintésére.

Aztán egyszer csak megálltam. A falak között visszhangzott a saját lélegzetem, a saját szívem dobogása. Ráébredtem, hogy a cél nem valami távoli pont, nem a labirintus kijárata. A cél a jelen pillanat maga. A Jade nem akadály, hanem tükör. Megmutatja, hogy a tökéletesség utáni vágy vakon hajt, hogy a gyorsaság nem a lényeg, hanem a megélt út minősége. A labirintus nem csapda, hanem lehetőség, hogy megtaláljam a belső iránytűmet, hogy ráleljek az igazi Célra, ami nem a külvilágban rejtőzik, hanem a lelkem mélyén. Innentől már nem menekülök, hanem felfedezem a Jade Labirintus szépségét, mert tudom, hogy minden kanyar közelebb visz önmagamhoz.