A Cél Serpentin Ösvényei

A cél… gyakran gondolunk rá úgy, mint egyenes, kitaposott útra, egy világítótoronyra a ködben. Pedig az élet ritkán ilyen egyszerű. Az igazi cél nem egy pont a térképen, hanem egy belső iránytű, ami néha a legváratlanabb ösvényekre vezet. Eszembe jut egy régi történet egy remetéről, aki a hegytetőn élt. Az emberek felkeresték őt tanácsért, útmutatásért. Egyszer egy fiatalember érkezett, aki kétségbeesetten kereste a célját. "Mester, mindent kipróbáltam, de sehol sem találom a helyem. Miben vagyok jó? Mit kell tennem?" A remete nem szólt semmit, csak egy serpentin követ nyújtott át neki. "Vidd le a völgybe, és kövesd az úton. Amikor a kő leesik a kezedből, ott kell maradnod, és azt tenned, amire a szíved sugall." A fiatalember értetlenül bár, de engedelmeskedett. A kő sokszor kiesett a kezéből. Volt, hogy egy beteg állatot kellett ápolnia, máskor egy öregembernek segítenie a terheit cipelni. Eleinte türelmetlen volt, de idővel rájött, hogy minden apró tettének értelme van. Amikor végre eljutott a völgybe, a kő egy elhagyatott földdarabon esett ki a kezéből. Érezte, hogy itt a helye, elkezdte művelni a földet, és hamarosan virágzó kertet varázsolt belőle. A cél nem valami külső dolog, amit keresnünk kell, hanem valami, ami bennünk rejlik, és a serpentin ösvényeink során bontakozik ki. A lényeg, hogy figyeljünk a jelekre, bízzunk az intuíciónkban, és engedjük, hogy az élet sodorjon. Mert néha a legkanyargósabb út vezet a legszebb kilátáshoz.