A Derű Citrin Sárga Mosolya

Oly sokáig kerestem a boldogságot a hegytetőkön, a templomok mélyén, az egzotikus tájakon. Azt hittem, valami külső dolog, valami elérendő cél, valami megszerzendő tárgy rejti a kulcsot. Aztán egy napon, amikor a legkevésbé számítottam rá, megtaláltam a boltban sorban állva. Egy aprócska, ráncos arcú néni állt előttem, tele kosárral, és ahelyett, hogy türelmetlen lett volna a lassú tempó miatt, szívből jövő derűvel mosolygott. Ez a mosoly, a citrin sárgájához hasonlóan vibráló, átsugárzott rajtam, és hirtelen minden megváltozott. Megértettem, hogy a derű nem egy távoli cél, hanem egy döntés. Egy választás, amit minden pillanatban meghozhatunk. Nem a körülmények határozzák meg, hanem a hozzáállásunk. Az a néni, aki valószínűleg soha nem járt a Maldív-szigeteken és nem meditált tibeti kolostorokban, többet tanított nekem a boldogságról, mint bármelyik guru. A derű egy belső napfény, ami akkor is ragyoghat, amikor kint felhők takarják az eget. Csak el kell döntenünk, hogy beengedjük a szívünkbe.