A Dicsekvés Arany Mázának Repedései

Talán furcsa témát választottam, a dicsekvést. Pedig figyeld csak meg, milyen gyakran bújik meg a felszín alatt, álcázva önbizalomnak, sikeresnek mutatva a mások szemében. Egy arany máz csupán, amivel bevonjuk a valóságot, hogy elrejtsük a félelmet, a bizonytalanságot, a soha el nem érhető tökéletesség utáni vágyat.

Egyszer egy idős mesterhez fordult egy ifjú tanítvány, büszkén sorolva el az összes addigi eredményét. A mester csendben hallgatta, majd fogott egy gyönyörű, hibátlannak tűnő kerámia vázát, és a földhöz vágta. A váza ezer darabra tört.

„Látod?” – kérdezte a mester. „Ez a váza a te dicsekvésed. Tökéletesnek akartad mutatni, de belül törékeny volt. Minden egyes eredményed, amit felsoroltál, egy apró repedést rejtett. A dicsekvés volt az a máz, ami elfedte a valóságot, és megakadályozott abban, hogy valóban meglásd önmagad.”

A tanítvány elszégyellte magát. Megértette, hogy a valódi érték nem a külső látszatban, hanem a belső tartásban rejlik. Az igazi bölcsesség pedig abban áll, hogy képesek vagyunk megmutatni a sebezhetőségünket, a tökéletlenségünket, mert azokban lakozik az igazi erő. A dicsekvés csupán illúzió, egy arany máz, ami előbb-utóbb megreped, és felfedi a valóságot. Inkább törekedjünk arra, hogy a szívünk legyen tiszta, és ne a külvilág ítéletére építsük az önértékelésünket. A valódi arany belül ragyog.