A Döntés Ametiszt Kerékvágásai

Az ametiszt kövek mély, lilás árnyalata néz vissza rám a tenyeremből. Ma a döntés súlya nehezedik rám, mint egy láthatatlan köpeny. Olyan döntés ez, amely nem a jó és a rossz között húzódik, hanem két, látszólag egyformán kecsegtető ösvény között. Mindkettő a szívembe markol, mindkettő ígér valamit, amitől félek, hogy elveszítek, ha a másikat választom.

Mintha a sors egy játékot űzne velem, pedig tudom, a sors csak lehetőségeket kínál. A választás az enyém, a felelősség az enyém, és a következmények is engem fognak formálni. Nézem az ametisztet. A kerékvágásokat látom benne. Azokat a mély barázdákat, amiket a berögzült szokásaink vájnak az életünkbe. Vajon a döntés, amit hozok, egy új kerékvágást indít el? Vagy a régiből tör ki?

A bizonytalanság szorongató érzése lassan oldódik, ahogy megértem: a döntés maga a változás. A változás pedig maga az élet. Nem kell félni a kerékvágásoktól, hiszen azok is formálhatnak, taníthatnak. De ha már a lelkem mélyén érzem, hogy egy új irányba kell fordulnom, akkor nem szabad hagynom, hogy a megszokás lila ködje visszatartson. Mert a valódi útkeresés néha fájdalmas, de mindig felemelő. Az ametiszt emlékeztet a tisztánlátásra, és arra, hogy a döntéseim az égi összhang részei.