A Döntés Aranyló Kerengője

A Döntés. Olykor villámcsapásként hasít a tudatba, máskor aranyló kerengőként lebeg körülöttünk, hívogatva, hogy válasszunk. Évekig cipeltem magammal egy terhet, egy állást, ami már nem táplált, ami elszívta az életerőmet. Tudtam, hogy mennem kell, de a megszokás, a biztonság álca mögé bújt félelem fogva tartott. Minden nap egy újabb nap volt a kerengőben, egy újabb kör, egy újabb halogatás.

Aztán egy nap, egy őszi napon, mikor a Nap a Skorpió jegyében járt, és a levegő tele volt a változás ígéretével, sétáltam az erdőben. Néztem a lehulló leveleket, ahogy elengedik az ágat, és táncolnak a föld felé. Megértettem. Nem a mélybe zuhannak, hanem visszatérnek a forráshoz, hogy táplálják az új életet. A félelem csak illúzió, a változás pedig lehetőség.

Abban a pillanatban megéreztem, hogy a kerengő felgyorsult. Nem féltem többé. Tudtam, hogy a döntés az enyém, és hogy bármit is választok, az a helyes út lesz. Mert a lélek mélyén ott lakik a tudás, csak hallgatni kell rá. Másnap felmondtam. És bár azóta sem mindig könnyű, de érzem, hogy szabad vagyok, hogy a saját utamon járok. A Döntés aranyló kerengője pedig azóta is ott lebeg körülöttem, emlékeztetve, hogy a változás az élet természetes része. És hogy minden választás egy új kezdet lehet.