A Döntés Karmazsin Korallágai

A döntés pillanata. Ott állunk a tengerparton, mezítláb a hűvös homokban. A láthatáron két irányba induló karmazsin korallágak rajzolódnak ki a víz felett. Mindkettő ígér valami ismeretlent, valami mást. Az egyik talán a mélytengeri barlangok sötét csendjét, a másik a napfényben fürdő korallzátonyok vibráló életét.

Évekig halogattam ezt a pillanatot. Féltem választani, attól, hogy a másik út lehetőségeit örökre elveszítem. Azt hittem, a döntés maga egy veszteség, egy lemondás. De ma, ahogy a hullámok a lábaimat nyaldossák, megértem, hogy tévedtem.

A döntés nem a lemondásról szól. A döntés a befogadásról. A döntés annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy teljes szívvel élhessük meg az általunk választott utat. Ahogy a korallágak elágaznak, úgy ágazik el bennünk a potenciál. A választás nem bezár, hanem megnyit.

Nem tudhatom, melyik út visz el az igazsághoz, melyik a hazugságok labirintusába. De most, ebben a pillanatban, tudom, hogy készen állok. Készen állok arra, hogy kövessem a szívemet, bármerre is vezessen. Készen állok arra, hogy elmerüljek a választott út mélységeiben, hogy felfedezzem a rejtett kincseket, hogy szembenézzek a kihívásokkal.

A Hold lassan emelkedik a horizont fölé, ezüstös fényt festve a vízre. A döntés már nem ijesztő, hanem felszabadító. Nem a helyes vagy helytelen út a lényeg, hanem az, hogy a mi utunk legyen. A mi döntésünk. A mi karmazsin korallágunk. És ezen az úton, magunkká válunk.