A Félelem Aranykalitkája

Azt mondják, a félelem a lélek börtöne. De mi van, ha a rácsok aranyból vannak? Mikor annyira megszokjuk, hogy benn élünk, hogy a biztonságot már csak a falakon belül érezzük? Egy idős asztrológus mesélte, hogy a legnehezebb feladat néha nem a sötétségtől való megszabadulás, hanem a ragyogás elengedése. Sokkal könnyebb félni a szegénységtől, mint szembenézni a gazdagság felelősségével. Könnyebb elrejteni a tehetségünk, mint a rivaldafényben állni. A félelemnek ezer arca van, de a legcsábítóbb az, amelyik azt suttogja: "Itt biztonságban vagy." Pedig a valódi biztonság nem a kalitkában rejlik, hanem abban a tudatban, hogy szárnyaink akkor is kitartanak, ha a mélységbe zuhanunk. Mert a zuhanás néha a repülés előszobája. Az igazi kérdés nem az, hogy mitől félsz, hanem az, hogy a félelmed milyen aranyból építette fel a kalitkádat. És hogy mersz-e kilépni, még akkor is, ha vakít a nap.