A Félelem Fluorit Színjátéka

A félelem… sokszínűbb, mint hinnénk. Nem csak a sötét sarokban lapuló szörnyeteg, nem csak a hirtelen zaj, ami megremegteti a gyomrunkat. Néha fluoritkristályként jelenik meg, ragyogó és csábító. Hiszen a fluorit nem csak védelmet ígér, rendet teremt a káoszban, hanem egyúttal illúziókat is sző.

Évekkel ezelőtt, egy válaszút előtt álltam. Egy új, izgalmas lehetőség, amiről mindig is álmodtam, de a biztonságos, megszokott út is ott húzódott mellettem. A félelem fluoritként csillogott: "Vigyázz, mit választasz! Mi van, ha kudarcot vallasz? Mi van, ha nem vagy elég jó?" És a kristály varázsa lassan lebénított.

Egyszer egy idős asszonytól hallottam egy történetet. Egy festőművészről, aki élete nagy részét a tökéletes kép megfestésére szánta. Annyira félt a hibáktól, a közönség ítéletétől, hogy soha nem fejezte be egyetlen alkotását sem. Mindig talált valami apróságot, ami nem volt elég jó. Végül, öregen és csalódottan halt meg, tele befejezetlen remekművekkel.

Ez a történet ébresztett rá. A félelem fluoritja elvakított a lehetőségekkel, amiket elveszíthetek, de elfelejtettem, hogy az igazi veszteség az, ha meg sem próbálom. Ha a félelem irányítja az életemet, ahelyett, hogy bölcs tanácsadóként hallgatnék rá.

Azóta is érzem néha a fluorit hideg érintését. De most már tudom, hogy a félelem nem ellenség. Egy jelzés, ami figyelmeztet, hogy készüljek fel, hogy legyek óvatos. De soha nem engedhetem, hogy a színjátéka megakadályozzon abban, hogy a saját utamat járjam. A félelem a növekedés lehetősége, egy lépcsőfok a következő szintre. És néha, a legfényesebb fluorit mögött rejtőzik a legnagyobb kaland.