A Félelem Karneol Maszkabálja

A félelem... oly sok alakot ölt, hogy szinte már művészetnek tűnik a maga módján. Ma a karneol narancsában láttam felvillanni. Nem a sötét, bénító félelem volt ez, hanem a sunyi, maszkot viselő fajta. Egy ismerős arcot fedett el, egy lehetőséget torzított groteszk grimaszra.

Elképzeltem, ahogy egy fényes bálteremben vagyok, és minden vendég karneol maszkot visel. Elegáns mozdulatokkal táncolnak, de a tekintetükben ott bujkál a kérdés: "Mi lesz, ha lekerül a maszk?" Vajon a valódi arcot, a sebezhetőséget fogadják el, vagy csak a látszatot imádják?

Rájöttem, hogy a félelem ebben a formában nem az ismeretlentől való rettegés, hanem a visszautasítástól, a meg nem értéstől való félelem. Félünk leleplezni magunkat, mert azt hisszük, a valódi énünk nem elég jó. Pedig a karneol maszk csupán egy akadály, mely megakadályozza, hogy önmagunk teljes valójában ragyoghassunk. A maszk mögött a valódi lényünk rejtőzik, ami értékes és elfogadható. A félelem csak egy illúzió, ami megakadályoz abban, hogy önmagunk lehessünk.

Elhatároztam, hogy ma letépem a maszkot. Nem teszek úgy, mintha valaki más lennék, nem próbálok megfelelni elvárásoknak. Egyszerűen csak lélegzem, és beengedem a napfényt a szívembe. Mert a valódi bátorság nem a félelem hiánya, hanem a félelem legyőzése a maszk levetésével.