A Félelem Kígyómedúzájának Szeme

Ma, mikor a Hold a Skorpió jegyében jár, a félelem valósága mélyen gyökerezik bennem. Nem a félelem a pókféle árnyéktól vagy a hirtelen zajtól – hanem az a bénító szorítás, ami a jövő bizonytalanságából ered. Látom magam előtt a Kígyómedúzát, tekintete kővé dermeszt minden reményt, minden lehetséges utat.

De vajon tényleg ilyen hatalmas? Talán a Kígyómedúza csak egy tükör, ami a saját belső sötétségemet, a saját kételyeimet vetíti ki. Mert mi van akkor, ha a dermesztő tekintet helyett a kígyók mozgását figyelem? A kígyók, mint az átalakulás, a gyógyulás ősi szimbólumai. A Kígyómedúza nem a vég, hanem egy új kezdet lehetősége.

Ahogy a Hold fénylik az égen, emlékeztet rá, hogy a sötétség nem a fény ellentéte, hanem annak kiegészítője. A félelem nem a bátorság ellentéte, hanem annak lehetősége. Ha szembenézek a Kígyómedúzával, ha beengedem a félelmet, akkor láthatom meg, hogy a szeme mögött ott rejtőzik az erő, a bölcsesség, ami ahhoz kell, hogy átalakuljak, hogy túlnőjek a korlátaimon. Hogy a dermesztő tekintet helyett, az elfogadás, a megértés lágy pillantásával tekintsek magamra és a világra. És talán, csak talán, a Kígyómedúza is elmosolyodik.