A Félelem Lila Akác Függönye

A félelem – az az édesen illatozó, lila akácfüggöny, mely elzárja a kilátást a kertre. Pedig a kert ott van, virágzik, tele élettel, lehetőséggel. De a függöny olyan vastag, olyan csábítóan illatos, hogy könnyebb mögötte maradni, abban hinni, hogy mögötte biztonság van. Az akácfüggöny nem hazudik. A biztonság illúzióját kínálja.

Egy régi mester azt tanította, hogy a félelem nem ellenség, hanem egy jelzőfény. Azt mutatja meg, mi az, ami igazán fontos számodra. Mert mi az, amit féltesz elveszíteni? Az egészséged? A szeretteidet? A becsületed? A szabadságod? Amikor a félelem meglátogat, ne fordíts hátat neki. Nézz szembe vele. Kérdezd meg, mit akar üzenni. Milyen értéket védelmez.

Én sokáig harcoltam a félelmeimmel. Küzdöttem ellenük, gyűlöltem őket, megpróbáltam elnyomni őket. De minél jobban harcoltam, annál erősebbek lettek. Aztán egy nap rájöttem, hogy a félelem nem egy sötét démon, hanem egy ijedt gyermek. Egy gyermek, aki a szeretetemet, a figyelmemet kéri.

Most, amikor a félelem kopogtat, beengedem. Leülök vele, megkínálom egy csésze teával. Meghallgatom a történetét. És amikor a története végére ér, megköszönöm neki, hogy figyelmeztetett. Aztán lassan, óvatosan, elkezdem elhúzni az akácfüggönyt. Nem hirtelen, nem erőszakkal. Csak egy picit. Hogy egy kis fény szűrődjön be. Hogy láthassam, a kert még mindig ott van. Hogy láthassam, a félelem nem tart örökké. Hogy láthassam, a szeretet erősebb, mint a félelem. És hogy néha, a legszebb virágok éppen az akácfüggöny mögött rejtőznek.