A Félelem Obszidián Fekete Szeme

A félelem. Oly sokszor démonizáljuk, mint az árnyékot, ami elnyeli a fényünket. Pedig a félelem is egy üzenet. Egy ősi, ösztönös hang a bensőnkben, ami arra figyelmeztet, hogy valami nem stimmel. Nem feltétlenül a külső valóság, hanem a belsőnkben.

Képzelj el egy sötét obsidián követ. Simogatóan hűvös, tükröződő felületén meglátod a saját arcod torz tükörképét. Ez a félelem tükre. Nem a valóságot mutatja, hanem a bennünk élő torzulásokat, a feldolgozatlan traumákat, a gyermekkori félelmeket, amik még mindig ott lapulnak a tudattalanunk mélyén.

Ne próbáld elnyomni, ne harcolj ellene. Inkább vizsgáld meg. Mit mutat neked az obsidián tükre? Milyen elhagyott, fájdalmas részt rejtegetsz magad elől? Merj belenézni a tükörbe, akkor is, ha fájdalmas. Mert csak akkor tudod megtisztítani a tükröt, és meglátni a valóságot – azt, ami valóban van, és nem azt, amitől félsz.

A félelem nem ellenség, hanem tanító. Segít megtalálni a belső erőforrásainkat, a bátorságot, ami ahhoz kell, hogy szembenézzünk a démonainkkal. Ha elfogadjuk, ha megértjük, akkor az obsidián fekete szeme megnyílik, és a mélyén egy csillagfényes univerzum tárul fel. A mi belső univerzumunk, ahol minden lehetőség ott rejlik, csak arra vár, hogy felfedezzük.