A Félelem Obszidián Szilánkja

A félelem… egy rideg, fekete obszidián szilánk, mely a szívünkbe fúródva akadályozza a fény áramlását. Sokszor azt hisszük, a sötétség maga a félelem, pedig valójában csupán a potenciálja, a meg nem élt lehetősége annak, hogy szembenézzünk a bennünk rejlő árnyakkal. Emlékszem, egy éjszaka különösen erősnek éreztem ezt a szúró fájdalmat. A Hold a Skorpió jegyében állt, és a mély, eltemetett sebek felszínre törtek. Féltem a jövőtől, a bizonytalanságtól, a kudarctól. Aztán, ahogy ültem a csendben, és hagytam, hogy a fájdalom átjárjon, észrevettem valami különöset. Az obszidián, bár fekete és éles, a vulkáni erő megtestesítője is. A tűz, mely formálta, a mélység, melyből felemelkedett, mind a bennem rejlő erőt tükrözték. A félelem nem legyőzött, hanem tükröt tartott elém. Megmutatta, hol vagyok gyenge, hol kell erősítenem magam. Megértettem, hogy a szilánkot nem eldobni kell, hanem csiszolni, hogy a fény megtörhessen rajta, és szivárvánnyá váljon. A félelem nem ellenség, hanem tanító. Ha elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy szembenézzünk vele, felfedezhetjük benne a rejtett kincseket, a növekedés lehetőségét, és a valódi önmagunk felé vezető utat.