A Félelem Rózsakvarc Pókhálója

A félelem – egy rózsaszín, csillogó pókháló, látszólag ártatlan. Pedig milyen ügyesen fogja be a gondolatainkat, a lehetőségeinket, még a lélegzetünket is. Észrevétlenül fonja körbe a szívünket, szűkíti a teret, ahol szárnyalhatnánk. Emlékszem, egy napfényes őszi délutánon, a parkban sétálva, hirtelen éreztem, ahogy a lélegzetem elakad. Egy kismadár repült el mellettem, olyan közel, hogy szinte éreztem a szárnyát. És abban a pillanatban megértettem: a félelem nem a madártól volt, hanem a gondolattól, hogy valami rossz történhet, hogy a madár megkarcolhat, hogy fájdalmat érezhetek. Ez a rózsakvarc háló azonnal rángatózni kezdett, szorosabbra húzva a szálait. De aztán eszembe jutott egy régi tanítás: a félelem csak egy illúzió, egy árnyékjáték, amit a saját elménk vetít elénk. Ahogy kiléptem a hálóból, ahogy elengedtem a félelmetes gondolatot, a levegő frissebb lett, a napfény melegebb, és a madár csicsergése szebb, mint valaha. Azóta is emlékeztetem magam: ha a rózsakvarc pókháló feltűnik, ne harcoljak vele, hanem lélegezzek mélyeket, és lépjek ki belőle. Tudva, hogy a valódi erőt a szívünk mélyén találjuk, nem a félelem fogságában.