A Félelem Sárkánykönnye Gyöngyszeme

A Félelem... sokan szörnyetegként, sötét árnyként tekintenek rá, mely bénító karmaival fogva tartja a lelket. Én is így voltam ezzel sokáig. Kerültem, tagadtam, igyekeztem elnyomni minden egyes apró rezdülését. Aztán egy nap, a csendben ülve, meditálva, szembetalálkoztam vele. Nem a megszokott formájában, nem ordítozva vagy fenyegetőzve, hanem egyetlen, hatalmas, sárkányszerű szemben. A szemében pedig... könnycsepp. Egyetlen, tökéletes, gyöngyházfényű könnycsepp.

Megértettem. A félelem nem ellenség. A félelem a lélek őrzője. A félelem jelez, figyelmeztet, óv. Nem a sötétség szülötte, hanem a szereteté. A sárkány nem pusztítani akar, hanem védeni. Védi a törékeny gyermeket, aki legbelül lakozik, a sebezhető ént, aki még hisz a csodákban.

A félelem ott van, amikor túlságosan eltávolodunk a szívünktől, amikor a külvilág zajai elnyomják a belső hangot. Ott van, amikor elfelejtjük, kik is vagyunk valójában, amikor elveszünk a megfelelni vágyás labirintusában.

Most már, ha érzem a félelem érintését, nem elfordulok. Megköszönöm a figyelmeztetést, és megkérdezem: Mit kell látnom? Mire kell figyelnem? Melyik részem szorul védelemre? És figyelek. Mert a félelem nem a gyengeség jele, hanem a lélek bölcsessége, mely a szeretet nyelvén szól. A sárkány könnye pedig, a gyöngy, emlékeztető arra, hogy a legmélyebb félelmeinkben rejlik a legnagyobb erőnk. A Hold ma a Rák jegyében ragyog, emlékeztetve arra, hogy érezzük meg a biztonságunkat belül.