A Félelem Szelenit Tornya

A félelem… Szelenit torony, magasodik bennünk, hűvös, áttetsző falakkal. Nem börtön, inkább kilátó. De vajon mit nézünk onnan? A veszélyt, a lehetséges buktatókat, a fájdalmat, ami talán ránk vár. Pedig ha jobban megnézzük, a szelenit átengedi a fényt. Látjuk benne a remény csillanását is, ha hagyjuk.

Egyszer egy idős asztrológus mesélt nekem egy fiatalemberről, aki rettegett a változástól. Bármi új közeledett, a félelem szorította össze a torkát. Az asztrológus megnézte a horoszkópját, és látta, hogy az Uránusz, a változás bolygója, éppen egy fontos területet érint az életében. Azt mondta a fiatalembernek: „Ne harcolj ellene. Nézz a szelenit tornyodból, és vedd észre a lehetőséget. A változás nem feltétlenül rossz. Lehet, hogy éppen a boldogság felé vezet.”

A fiatalember eleinte kételkedett, de az asztrológus szavai elültettek benne egy magot. Elfogadta a változást, nem ellenkezett. És meglepődve tapasztalta, hogy az új helyzet sokkal jobb, mint amire valaha is számított volna. A félelem szelenit tornya nem omlott le, de már nem tartotta fogva. Az ablakain keresztül a napfény áradt be.

A félelem nem ellenség. Őr, aki figyelmeztet. De nem szabad engedni, hogy elvakítson. Nézzünk a szelenit kristályon keresztül, és lássuk a reményt, a lehetőséget, a növekedést. Mert a fény mindig utat talál, még a legmagasabb torony falai között is.