A Félelem Szelídített Madarai

A félelem. Sokszor sötét, szárnyas árnynak látjuk, ami lecsap ránk, elfojtja a lélegzetet, és bénító szorításba zárja a szívet. Pedig a félelem nem mindig ellenség. Néha, ha jól figyelünk, apró madarakként rebegnek körülöttünk, figyelmeztetnek a veszélyre, óvnak a vakmerőségtől.

Emlékszem, egy alkalommal mélyen belevetettem magam egy új projektbe. Tele voltam lelkesedéssel, szinte szárnyaltam. Aztán, ahogy közeledett a határidő, apró, szürke madarak kezdtek keringen körülöttem. A félelem madarai voltak. Először bosszankodtam rájuk, el akartam hessegetni őket. Aztán, egy nap megálltam, és meghallgattam a csicsergésüket. Azt suttogták: "Vegyél vissza a tempóból! Pihenj! Kérj segítséget!"

Rájöttem, hogy a félelem nem feltétlenül azt jelenti, hogy rossz úton járok. Hanem azt, hogy a testem és a lelkem figyelmeztetnek, hogy nem szabad elfelejtenem magam a siker hajszolásában. Lassítottam, kértem segítséget, és hagytam, hogy a félelem madarai a barátaimmá váljanak. Ők mutatták meg, hol vannak a határaim, hol kell vigyáznom magamra.

Azóta másképp tekintek a félelemre. Nem elfojtom, hanem meghallgatom. Nem ellenség, hanem egy őrző, egy szelídített madár, ami segít megtalálni az egyensúlyt a világban.