A Félelem Turmalin Tükörei

A félelem, mint egy turmalinnal kirakott tükörszoba. Mindenfelé visszatükrözi a bizonytalanság apró, torz képeit. Belépünk ide, és elveszünk a lehetséges katasztrófák labirintusában, elfelejtve, hogy a tükröket mi magunk tartjuk a kezünkben. Emlékszem, egy éjszaka, teliholdas égen vándorolva éreztem, hogy a jövőm sötét, mint a tinta. A félelem rátelepedett a mellkasomra, mint egy nehéz kő. Féltem a változástól, az ismeretlentől, attól, hogy nem leszek elég jó. Aztán megálltam, és ránéztem egy tükörre. Láttam benne a félelmet, de láttam a bennem rejlő erőt is. Lassan letettem a tükröt. Egyet. Majd a másikat is. És hirtelen megláttam az utat, ami eddig rejtve volt a félelem falai mögött. A turmalin tükrök nem ördögtől valók. Figyelmeztetnek, hogy éberek legyünk, de nem szabad engednünk, hogy irányítsanak. Használjuk őket arra, hogy felismerjük a gyengeségeinket, de ne felejtsük el, hogy mi irányítjuk a tükröket, és nem fordítva. A jövő nem egy kőbe vésett sors, hanem egy vászon, amire mi festjük fel a remény színeit. Merjünk ecsetet ragadni, és teremtsünk olyat, amire vágyunk, a félelem turmalin tükreit pedig használjuk csupán útjelző tábláknak, nem pedig falaknak.